aranyélet
Átköltözés
Kedveseim!
Lassanként átcuccolok egy új helyre,amit azt jelenti, hogy ide nem írok új bejegyzést, de a régiek még elérhetőek lesznek.
Már egy éve fontolgattam ezt, de a napokban egy-két esemény megerősített az átköltözésemben.
Változatlan kedvvel, szívvel és ésszel, na meg tartalommal itt elérhetsz:
Köszi, ha velem tartasz!
Móni
Buktatépő vs kihangosbeszélő
Csütörtök reggel,07:15, Moszkva tér.
Gondoltam, veszek sajtos rolót munka előtt.
Elmentem újságért,aztán odaálltam a pék(séges)hez.
Előttem egy hölgy megvette az aznapi buktaadagját, kifizette, el is lépett,de aztán hopp, visszafordult és így szólt:
-Ez a bukta tépett!
-Tessék?!-kérdezte az árus.
-Mondom,tépett- mondta nyomatékosan a bosszankodó az asszony.
- Ne haragudjon, de hogy érti azt, hogy tépett?
- A vége, látja? Hát nézze meg...tépett!
- Rendben hölgyem, várjon, mutatok önnek másik két ugyanolyan buktát!Látja?Nem tépett, a gyártás során a szalag végén levágják a tészát,tetszik tudni,ezért ilyen.
-Áááááá, hát mindegyik tépett!- emígyen a hölgy, majd sarkon fordult, sértődötten, lekváros buktával jól le és betépve elviharzott.
Bevallom,én annyira röhögtem,de annyira,de az eladó srác is velem együtt.
Mondtam is neki, "na barátom, ma betépett egy napod van!"
Péntek reggel, 07:30,Sasadi út.
A busz megérkezett, felszálltam rá.
Ahogy ülünk és haladunk, ez hallattszott hangosan:
-Jól van, előzzé csak, előzzé te kis hülye! Hova rohansz te vadbarom!Nem látsz?!Gyere belém te....!
Az utastérben egymásra néztünk,mindenki mosolygott.
A buszvezető nem vette észre, hogy a gomb,amivel bemondja a megállókat, benyomva maradt, és kihallattunk mindent.Minden neszt, csörgést,rezdülést, sóhajt, mormogást.Mindent, de mindent!!!
Jött Murhy!
Csengett a telefonja:
-Hello tündibündikém! Na hogy vagy?Hm?Jól?Igen,dolgozom most angyalbögyölöm,de ha hazaérek....
Remélem épségben hazaért a kihanénnemhangos buszvezető az ő kis angyalbögyölökéjéhez....
...mert egészen jó hangulatot adott a pénteki kezdésre....mert azé' bevallom,egész nap ezen röhögtem.
Én nem bánnám....
Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem. De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. „Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy!” Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megfakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé...
És már kopog is, kopp...kopp.
(Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő)
Kategóriák: Lélektől lélekig, *5ös, Napi one
írta: aranymonika
Születésnapodra
|
Születésnapodra
Ha íródeák volnék a messzi múltban, már százszor mártottam volna tintába tollam kopott hegyét és százszor koppintottam volna meg pislákoló olajlámpám fejét. Mert elhatároztam, persze csak magamban, hogy Terólad írok most Apám. Csak egy-két szót... jót, s rosszat is talán... De nehéz feladat ez, nehéz, és a szó nem jő. Nem is azért, mert nincsen rá, de mert nincs rád jellemző. Az előbb elkezdtem, valahogy így: "mikor én kicsi voltam... ". De elakadtam. Hogy folytassam? Írjam le ezer emlékemet, ezer szót és életet egyetlen lapra? Nem lehet. A gyermekkoromból, tudod, az elején, egy dologra emlékszem igazán. Hogy vigyáztál rám. Mert bárhol is voltam én, ott voltál mindig, Apám. Aztán, ahogy cseperedtem, elengedted a kezem. De nem feledem! Sosem szűntél meg a hátam mögött lesni kamasz bukdácsolásom minden mozdulatát. Nem hagytál elesni. Pedig néha szembefordultam Veled, és segítő kezed lázadó hévvel utasítottam el. - Nem kell! - mondtam. De akkor hazudtam, azám! Mert jó volt, hogy ott voltál, Apám. S most felnőtt vagyok már. Kár, hogy az idő így rohan. Kár, hogy az élet repül, ha boldogan éled. S te fáradhatatlanul egyengeted előttem az utat még mindig, Apám. Én látom a szemed engem kutat, mert vigyázol rám. S én folyton azon gondolkodom, éjjelen és nappalon töröm a fejem, hogy mikor őszülő válladat ölelem, Érzed-e? Elég-e pusztán a szeretet, amit most cserébe adhatok Neked? Mert azt tudom, drága jó Apám, ha egyszer talán elfáradsz nagyon, s már csak üldögélni volna kedved egy szép őszi napon, én ott leszek, s figyelem majd a szavaidat. Ahogy Te egyengetted simára az utam, úgy simítom majd ki fáradt ráncaidat. De tudom jól, ez csak látszat lesz csupán, mert még akkor is Te fogsz vigyázni rám. Velem maradsz. Veled maradok. S örökké büszke leszek, hogy az Apám vagy, s örökké szeretlek, mert a lányod vagyok. |
||
| (Markos Csilla verse) |
||
Apukám!
Isten éltessen sokáig születésed napján!!!
Fogas kérdés
Péntek esti foghúzás után maradt még zsibbadás. Anyu nevetettem rajtam mikor elmeséltem neki, hogy péntek éjjel még a fülem is zsibbadt. Szombat reggel meg a bal oldalon az ajkam - bal oldalon kb. 2,5 centis sávon egészen le az államig - annyira "életidegen" volt minden érintés, mintha nem is az én részem volna. Természetesen ez a helyzet rögtön kísérletre indított, böködtem magam szemöldökcsipesszel, persze csak a tompa részt, hááát semmi, forróvíz aztán hidegvíz stb. arra a bőr azonnal reagált, de mégis olyan egytömbös és zsibbadt volt.
Tök furi volt és most is még furi, de ma már nem tökre és nem akkora részen :-)
Asszem a szurinál ideget talált el a doki, oszt megzavarta aranytestem működését.
Még ma is úgy beszélek, mint akinek nagyobb kavicsot kell tartani a folyamatosan a szájában, és beszéd közben sem köphetem ki.
Mit mondjak?Nem kellemes.
De megint csak röhögök magamon, hogy már megint sikerült kifogni Amerikát.
Egészség,Etika,Evangélium
Szeretettel várjuk
„Egészség, Etika, Evangélium”
egészségnapunkra
Időpont: 2011. január 29. szombat , 09-13 óráig
Helyszín: 8000 Székesfehérvár, Széchenyi út 26.
Baptista Imaház (Parkolási lehetőség az épület mögött )
Ingyenes orvosi vizsgálatok, tanácsadások:
Allergológiai vizsgálat: Szoboszlai Istvánné Bsc. Labordiagnosztikai analitikus
Általános sebészet: Dr. med. habil Altorjay Áron főorvos, egyetemi magántanár
Bőrgyógyászat: Dr. Hernádi Mária bőrgyógyász-kozmetológus szakorvos, főorvos
Diabetológia: Dr. Balsay Miklós belgyógyász szakorvos
Érszűkület, érfal rugalmasság vizsgálat: Sonomed Centrum
Gasztroenterológia: Dr. Gaál Anita belgyógyász szakorvos
Gyermekgyógyászat: Dr. Bauer Imre gyermekgyógyász főorvos
Konduktív pedagógia: Hernádi Éva konduktor
Masszázs: Seprényi Emese, Hári László masszőrök
Mentálhigiénia: László Margit „ Meghallgatlak” program
Műszeres talpvizsgálat, mozgásszervi felmérés: Peditopán
Szemészet: Dr. Balsay Katalin szemész szakorvos
Táplálkozási, életvezetési tanácsok: Dr. Seres Leila, Pálinkás Ibolya
A rendezvény ideje alatt ingyenes vérnyomás, vércukor és koleszterin mérés, kozmetikai tanácsadás, smink bemutató, modern kéz- és körömápolási tanácsok.
12:30: Prof. Dr. Simon Kornél kardiológus főorvos, egyetemi
magántanár előadása humán etikai kérdésekről
Záró akkord: Johann Sebastian Bach g-moll szonáta, előadják: Fóris István és Vasvári Tamás
Információ: Révész Lajos 20 886 37 51 Tóth András 20 398 23 27
Van olyan görbe...
Van olyan görbe, melyet Isten okoz, és van olyan görbe, amit mi teremtünk magunknak, Isten pedig megengedi. Hibákat, baklövéseket követünk el, és mindent összekuszálunk. Elő tudunk idézni rendetlenséget, káoszt, szomorúságot és szenvedést azáltal, hogy ...megszegjük Isten életünkre vonatkozó rendeléseit. Ennek ellenére, ő, aki minden dolgot irányítása alatt tart, azt mondja a görbének tűnő dolgokról, amiket ő hozott létre, vagy azokról a görbeségekről, melyeket mi okoztunk, hogy ´akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.´
/Myrna Alexander/
Jócskán...
"Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelről láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem."
"A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt."
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Értelmetlen
Nem tudok elmenni döbbenet és részvét nélkül a 3 fiatal halála hallatán.
Szórakozni mentek...és halál lett a vége.
3 életcél ketté tört, 3 jövő véget ért.
Nem tudom milyen lehetett az utolsó pillanatuk,amikor segítségre várnak,segítségért kiálltanak....mindenhol csak testek, jönnek,iszonyatos nyomás, préselés, tömeg, lökdösödés és zaj. Senki nem hall senkit.Kevesen figyelnek a másikra.
Pánik.
Sokkhatás.
Nincs önkontroll.
Ösztön.
Menekülés.
Csak érjek ki.
...de 3 fiatal lány már élve onnan nem ért ki....
Őszinte részvétem a családjuknak.
Nem vagyok naiv, de igenis, várom azt az négy szót (egy mondat), akié a felelősség: ÉN VOLTAM A HIBÁS!
Időtöltés
Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12)
Napjaink olyanok, mint a szabvány méretű bőröndök, egyesek mégis több mindent tudnak beletenni, mint mások. Azért van ez, mert ők tudják, mit pakoljanak be. Mindenki huszonnégy órát kap, de nem mindenki kapja ugyanazt érte. Az igazság az, hogy nem az idődet osztod be, hanem az életedet. Az időt nem tarthatjuk irányításunk alatt, az idő halad, bármit is teszel. Senki sem tud – bármilyen agyafúrt is – félretenni másodperceket egyik nap, hogy másnap használja fel őket. Egyetlen tudós sem képes új perceket létrehozni. Lehet valaki a világ leggazdagabb üzletembere, mégsem tud teljes vagyonán sem további órákat venni a napjához. Az emberek azt szokták mondani, hogy megpróbálnak „időt találni” erre vagy arra, de fel kellene hagyniuk a kereséssel – nincsenek extra órák elfekvőben itt-ott. Huszonnégy óra a legtöbb, amit bármelyikünk is kaphat. A bölcs emberek megértik, hogy az idő a legértékesebb árucikk, ezért tudják, hogy mire megy el. Folyamatosan kiértékelik, hogyan töltik idejüket, és megkérdezik maguktól: „A lehető legjobban használtam fel az időmet?”. Charles Spezzano írja What To Do Between Birth and Death: The Art of Growing Up [Mit tegyünk a születés és a halál között: a felnőtté válás művészete] című könyvében: „A dolgokért valójában nem pénzzel fizetünk, hanem az időnkkel. Azt mondjuk: »Öt év alatt elég pénzt tudok félretenni arra, hogy megvegyem azt a nyaralót, amit szeretnénk. Aztán majd lelassítok.«. Ez azt jelenti, hogy az a ház öt évedbe fog kerülni, felnőtt életed egy tizenkettedébe. Váltsd át a ház, az autó vagy bármi más pénzbeli értékét időre, és látni fogod, vajon tényleg megérte-e.”
(forrás:maiige.hu)
Kategóriák: Lélektől lélekig, Napi one
írta: aranymonika
Marmonkanna banda
A ma reggel megint tökre mókásan kezdődött.
Gabikával ismét szétröhögtük magunkat.
Egy csapat idősebb útitársunk Budapestre készült, én nem tudom melyik retrobuliba, de hogy nagyon igyekeztek, az már biztos.
Nagyon.
Egészen annyira, hogy már Martonvásárnál egy határozott vezényszóra felálltak a járóközben, kezükben csíkos szött szatyorral - benne a kopott marmonkannával- hogy ők leszállnak.
Hiába beszéltük hangosan, hogy még sok idő Pest...hát ők bizony úgy, állva, bundásan, mereven azt kivárják.
Ezzel a "mi márpedig leszállunk" mozdulattal az egész buszt lebénították.
Már attól tartottam, hogy a sofört is leszállítják. Elvégre mit ül ott olyan nyugodtan.
Szóval a bundás banda tömött libasorban való állás közepette jól összeveszett a Ferin meg a Vikin.
Nalátod, mondom, hogy mókás minden út...
Üvegtigirs 3
ÚÚÚÚÚÚ....nattyon-nattyon jó!
Lali, meg Sanyi és persze Róka, Cingi, Csoki, Gaben és lüke jáccó tsaik.
Nempontos lólábas
Bizony furcsák a felnőttek, nagyon furcsák.
És időnként magukatól, na meg a gondolataiktól meg is pimpósodnak, megsavanyodnak, megkeserednek.
De meg ám!
Tiszta Maflázia,komolyan mondom.
Van az úgy időnként, hogy egy fontosvalaki egy nem létező rendszer egyik eltörölt elemét önszorgalomból juszt is gyakorolja, és mindezt még pontosan dokumentálja is.
Ettől a kollegák jól megzavarodnak, és elhiszik hogy a nem létező újra létezik, (hiába nem lélegzik!) mert ugye papír van róla, punktum akkor márpedig él....és az addig kialakult csoportnorma elszáll...és újra indul a viharzási szakasz.
A fontosvalaki a nem létező pontokkal a csoporttagok között minimális különbséget tesz, de tesz, persze pontosan dokumentálja a már nem létező rendszerben, és a furcsafelnőttek ettől a papíros ténytől annyira hiszipisziznek, hogy hamarjában sutty, egymás tompor oda és visszafonákjának esnek.
Irigykednek.Sustorognak.Bosszankodnak.
A nem létező pont különbségre, egy nem létező rendszerben.
Ugye,ugye,megmondtam.
Micimackó, már megint igazad van.
Senkise seholse lakik...ebből levezetve a nem létező pont különbség most akkor hogyan lóláb?És az mekkora?És mikortól szódás a lovát?
Satöbbi és netovább...akkor most ez az egész aluról vagy felülről korlátos?
Engem ez az egész nem bosszant, sőt, inkább tökre mókás (persze az én lólábam hamarabb ért a nem létező célhoz a nem létező futamban) de egyenlőre másoknak ez a szitu bizony komoly és nagy vaktyúkszemgyulladás.
Mondom, hogy furcsák a felnőttek, nagyon furcsák.
Egyébként pedig
„Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8)
Egyébként pedig, testvéreim, ez a többszörös szűrő bizony kell, mert enélkül ma ez így hangzik:
…ami hiteltelen, ami tisztességtelen, ami igazságtalan, ami mocskos, ami közömbös, ami rosszhírű, ha valami durva és gyalázatos, azt vegyétek figyelembe!...
....őszintén...hát nem ezt akarják sokan?Hogy ezeket vedd figyelembe?Hogy így láss?Hogy így gondolkozz?
Éppen ezért én Pál Apostol meglátására szavazok!
(wo)Man
Lehet, hogy korosodom, na jó,oké, tuti idősödöm, de ez engem sosem zavart.
Sőt.
Minden életévemben van valami báj, csacskaság, csodaság, kihívás és szépség.
Ma ez a cikk- erre klikk- na ez besokkolt. (játszd csak le a végén a YouTube-os kisfilmet. Az a non plus ultra)
Szóval nemár.
Férfiak!
Istenem! El ne tűnjetek!
Ádám!
Hol vagy????
Jankettő
Nagy Bandó András Gondolatélesztő Füveskönyvét kaptam karira, és akitől kaptam, arra is ügyelt, hogy dedikálva legyen. Pár szösszenet a könyvből:
Egyik műsorom végén elém állt egy kábé 150 centi magas férfi:"Művész úr,gratulálok az életművéhez!Magán nőttem föl!"
----
Akkora lúzer vagyok, hogy még a nyergemet is rossz lóra tettem.
----
Újévtől újítani akartam.Mivel azt tanultam az utóbbi években, hogy ebben a világban csak úgy boldogul az ember, ha legalább két-három lábon áll, evvel próbálkoztam. Először,pechemre, a tömött buszon.
----
Amikor a színházban a ruhatároson kerestem a kabátomat, egészen kivetkőzött magából. Azt mondta, mért pont rajta keresem. Mondtam ,mert úgy látom, pont rajta van.
2010 = Toy Story
Mert bizony ilyen volt.
Mint egy nagy grafikai tanmese.
Sok új embert ismertem meg, új és váratlan helyzetekben találtam magam.Volt, hogy a következő munkanap és hét megrajzolásához időnként adtak sablont, hol pedig elvették, hol mókás volt, időnként meg fekete d(r)áma. Befejeztem sikeresen a 2. fősulit. Marina a mennyei hazába költözött. Láttam Gran Canáriát és bejártuk a csodás Egri bor vidéket. Sok-sok örömben és mókában volt részem. Sok fájdalmam is volt. A dolgos 7köznapok grafikája..most mit mondjak...
Munkámban tapasztaltam többfajta Macórezsimet, és volt hogy ezek a rezsimek tanítottak meg újra dolgokat felidézni, és helyzeteket kezelni.
Rengeteg ölelést adtam, és rengeteg ölelést kaptam.
Gabikám!Reggeli csoffadt kiflis -beszédes vagy tőltös- reggelek!
Délutáni zizzent útitársak.
Esték Aranyommal, nevetős- resetes 7végék csak vele!
.... és ünnepek a családdal... meg stexházas beszélgetések a (nyomi lúzerekkel) barátokkal.
2011.
Csupán békességet szeretnék és egészséget. Nem többet ennél.
Reggeli csoffadt kiflis -beszédes vagy tőltös- reggeleket Gabikával.
Sokkal több időt Aranyommal, több nevetős-resetes 7végéket, több ünnepi időt a szeleburdi családommal.
Munkában fesz és zakkantmentes időszakot.
MINDENKINEK SZEBB, BÉKÉSEBB ÉS BOLDOGABB ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!
régi bejegyzések | a blog kezdőlapja
copyright | design: Beau de Noir, fotó: Irum Shahid (sxc.hu), freeblog sablonosítás: Amby
